Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szibériai csikos mokus (eutamias sibiricus)

Szakirodalom

Hossza kb. 25 cm, amelyből a farka 10 cm. Évente két alkalommal 2-8 kölyköt nevel, de ínséges időkben az őszi fialás elmaradhat. Akár 8-10 évig is élhet, de általában már hamarabb valamely ragadozó áldozatául esik.

Ez a kedves kis rágcsáló a mi mókusunk szibériai vagy észak-amerikai rokona. Az óvilági szibériai csíkos mókust burunduknak, az újvilági észak-amerikait pedig chipmunknak nevezik.

Jóval kisebb rokonainál, testarányai és színe is eltérő. A farka valamivel kisebb (a testhossz mintegy kétharmadával egyenlő). Füle szintén kisebb, kerekded, és nincs rajta szőrpamacs. Alapszíne vörösbarna, a háton 5 sötétbarna csík húzódik végig. A szemek körül és mindkét testoldalon egy-egy világos, fehéres csík fut. Nagyon jellegzetes a pofazacskója, amely pontosan olyan és ugyanazt a célt szolgálja, mint a hörcsögöké. Ide gyűjti a mindenféle magvakból, apró gyümölcsökből álló táplálékát, amelyekből jelentős téli készleteket halmoz fel.

Elterjedési köre szinte azonos a mérsékelt égövi fenyő- és lomboserdők területével, ahol a hosszú téli időszakot átaluggya. Téli álma azonban nem olyan mély, mint a téli álmot alvó többi állaté. A legnagyobb hidegben is rendszeresen felébred, hogy felhalmozott készletéből eszegessen.Egy-egy ilyen raktárban 5-8 kg eleséget is találtak, ami kis termetét figyelembe véve igen tekintélyes mennyiség.

A csíkos mókus fészkét, és eleségraktárát a földbe, a fák gyökerei közé építi. Ebben is különbözik a mi mókusunktól, amely mindig a magas fák ágai közé építi fészkét.

Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel fial. Szükség is van erre a nagy szaporaságra, mert rengeteg az ellensége: a ragadozó madarak, a róka, a menyét, a kígyók. Az ember is pusztítja, nemcsak azért, mert a mezőgazdasági területek közelében olyan kártevő, mint nálunk a hörcsög vagy a pocok, hanem bár apró, de értékes bundájáért is.

Latin név: Szibériainak: eutamias sibiricus     Amerikainak: tamias striatus

Törzs: gerincesek

Osztály: emlősök

Rend: rágcsálók

Család: mókusfélék

 

                                             Szaporodás

 

A szaporodási időszak tavasszal, a február és június közötti időszakra esik, ritka esetben ősszel, augusztus és szeptember között egy második fütyülés is előfordul. Évente egy anyánál 1-8 kicsi születik, de nekünk született már két alom is, mikor a mama nagyon korán hozta világra az első utódokat. De ilyen esetben vigyázni kell, hogy ne merítsük ki az anya szervezetét. Két, egymás után született, nagyobb számú alom eseten azt tapasztaltam, hogy a következő évben kevesebb kismókus jön világra, ezért érdemes megfontolni, hogy ha az első születésnél 6-8 baba érkezik, és a leválasztást követően  a visszafütyülésnél - esetlegesen, de ez a jelenség nem törvényszerű - újrapároztassuk- e a mamát. Nagyon fontos, hogy a 6 éves, vagy annál idősebb nőstényeket ne pároztassuk, mert a vemhesség, az ellés, a kicsik felnevelése nagyon megviseli az anya szervezetét, és egy ilyen döntés akár az anya életébe is kerülhet (saját keserű tapasztalat alapján mondom ezt, mert egy ilyen helytelen döntésem miatt vesztettem el Opált 6 évesen, mikor nem tudta világra hozni a piciket...). Nálam a tenyészetemben lévő anyák 5 évesen fialnak utoljára, de van olyan tenyésztő, akinél már csak 4 éves korában szaporodnak a mamák, utána eladja őket.

A fogamzóképes időszak a nőstényeknél általában 20 óráig tart, és éles füttyökkel, trillázással, csicsergéssel hívják a hímeket. A hím mókusok abban az esetben alkalmasak a párzásra, ha a téli pihenő után a hasüregből leszálltak a herék. A párosodást mindig felügyelni kell, mert a vehemens arák könnyen kárt tehetnek a párjukban, ha nem kérnek már a nászból. Célszerű külön ketrecben összeengedni őket. A hím a párzáskor mély, morgó hangon udvarolhat az arának, simogathatja, kurkászhatja, lökdösheti, böködheti, hogy a kívánt pozícióba igazitsa, vagy megnyugtassa szerelmét. A fogamzásra a legnagyobb esély a fütyülés kezdetétől és annak erőteljesebbé válásától számított 2-6 óra. Ilyenkor a legtöbb esetbe a rövid ismerkedést követően a nőstény szinte felkínálja magát. Hátat fordít a hímnek, farkát félrecsapja, derekát leszorítja, a medencéjét meg felemeli. Néha, párzáskor megdöbbentően élveteg, mámoros arckifejezésük van.

 A fütyülés ideje alatt nem lehet megmondani, hogy sikeres volt- e az aktus, mert a nőstény a természetes ösztönétől hajtva az egész napot, vagy ha a fütyülőkéje olyan a következőt is végigcsicsergi. Ezekben a rövid termékeny időszakokban a szabad természetben a lehető legtöbb hímmel igyekeznek párosodni, hogy utódaiknak a legjobb génállományú, legerősebb hímet biztosíthassák. A párzás sikerességét csak akkor vehetjük 100%- ig eredményesnek, ha a lány nem fütyül vissza és a hasa elkezd nőni. Ha az ember szeme gyakorlott, akkor már a terhesség 10-12. napja táján észre lehet venni az apró dudort a pociján a két hátsó lába között, amely a 16-19. nap körül kezd látványossá válni. Árulkodó jel lehet még a vizelet erősebb szaga, a megnövekedett étvágy, a több pihenés is.

Az áldott állapot előrehaladtával a móki hasa és ezzel egyenes arányban az étvágya is megnő. Ilyenkor különösen ügyeljünk a megfelelő, változatos, vitamindús táplálásra. A 21-23. nap környékén már a csecsbimbók is kezdenek látszani, a 4. hét végére a pocijuk hatalmasra nőhet, amelyből hozzávetőlegesen meg lehet becsülni az alomszámot. De azért csalafinták a mókik, mert láttam már hatalmas pociból 1 kismókust, kicsi, csinos pociból 4-6 kismókust is érkezni...

Sikertelen fogantatás esetén a nőstény 10-14 nap múlva ismét fogamzóképessé válik, és a fütyülést  2, 3, de akár több alkalommal is megismételheti. Az egyes színváltozatok párzáskor keverhetőek, és rendszerint vegyes színű almot eredményeznek, a kicsik nem lesznek foltosak, de mindegyik móki hordozza a másik szín génjeit, amelyek utódaiknál bármikor visszaüthetnek. A vemhességi idő 30-35 nap, ezután megszületnek a csupasz, vak, magatehetetlen apróságok. Mindig pontosan jegyezzük fel a nászt, hogy tudjuk, mikorra érkeznek meg a kicsik, így megfelelően fel tudunk készülni a nagy eseményre.

Ha több lányunk van, több hímünk, akkor minden esetben tanácsos feljegyezni azt, kit kivel randiztattunk, mert így elkerülhető a beltenyészet, nyugodt szívvel tudnk párban adni mókust, ha a vevő ilyen igénnyel fordul felénk. Én az új gazdiknak minden esetben elmondom, kik a szülők, mert jöttek már vissza hozzám lánnyal villámrandizni, és fontos információ volt az apa személye, mert így őt nem tettem össze a lányával.

Tapasztaltunk már mókustartó körökben olyat, hogy a nőstény vagy egy alkalomra fogadja el az egyik hímet, és utána az újbóli összeengedésnél már nem fogadja az udvarlását, de egy másik partnerrel viszont gond nélkül ismét szerelembe esik. Volt olyan, hogy a nőstény csak a saját ketrecében volt hajlandó felvenni a fiúkat, volt olyan, hogy a fiú viselkedett ugyanígy. Olyan is előfordult, hogy a leányzó, akit elhoztak hozzánk pároztatni, nálunk egyik hímet sem fogadta el a háromból, de 2 órával később a saját otthonában vígan hancúrozott a kiválasztott legénnyel. Nem kell megijedni, ha nem megy elsőre, mindig ki kell tapasztalni, hogy melyik mókus hogyan „működik” ezekben a szituációkban.

Szintén egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy látszólag teljes párzóképes hím mókusok nem akarnak, nem tudnak párzani. Alszanak, tisztálkodnak a fütyülő nőstények mellet, esetleg megszaglásszák az ivarszervek környékét, de nem tesznek mást. Szélsőségesebb esetekben rémülten menekülnek vagy vadul nekiesnek párjuknak és bántalmazzák őt - ilyenkor azonnali, határozott közbeavatkozás szükséges! Verekedésnél nagy erővel csapjunk a kalitkára, fújjunk rá a mókusokra, sőt le is lehet locsolni a verekedőket. Ha más megoldás nincs, nyissuk ki a kalitkát és engedjük ki az egyik felet, míg komolyabb baj nem alakul ki. Ezért a pároztatás is mindig zárt állapotú nyílászárók mellett történjen, és macska vagy kutya se legyen abban a helyiségben, ahol a mókusokat összeengedjük. A hímek párzóképtelenségének okát nem tudom. Azt gondolom, hogy a beltenyésztés a ludas a dologban. Ha tenyészteni szeretnénk a burundukokat, a szaporodásra nem alkalmas egyedeket hamar ki kell emelni az állományból. De attól, hogy egy - egy egyed nem szaporodik, attól remek hobbyállat lehet!

Ha először pároztatunk, érdemes elmenni egy tapasztalt tenyésztőhöz, és első alkalommal megnézni egy sikeres összeengedést, hogy legyen képünk a módszerről, a folyamatról, az esetleges párzást segítő eszközökről. Ilyenkor fel lehet tenni a kérdéseket is, és sok segítséget kaphatunk, ha a megfelelő emberhez fordulunk.

 

                                     Néhány érdekes kép...

A nőstény mókusok ivarszerve a párzás előtt néhány nappal látványosan megduzzad, színe megváltozik. Lehet az élénk pirosas-rózsaszíntől egészen sötét lilás színű is. A szemfüles gazdi ha ezt észreveszi, innen tudhatja, hogy hamarosan elérkezik a szerelem ideje, és időben gondoskodni kell az alkalmas jelöltről, aki fogadja a leánykát egy kis pásztorórára.

 

A hímek esetén nem kell megrémülni, ha párzás után a hím ivarszerve nagyon vörös. Ez attól van, hogy párzás közben a valódi pénisz előbújik, megduzzad, és szükséges még néhány perc, hogy az izgalmi állapot megszűnjön a párzást követően.

 

 

                                                   A lisztkukac

Gyakran felmerülő probléma, hogy mennyi lisztkukacot adjunk vemhességi idő alatt az anyáknak, mert ez fontos tényezője a sikeres szaporodásnak, valamint egyre gyakrabban felmerülő kérdés fórumozós tapasztalataim alapján. A magam technikája alapján kukacnál az első héten 5-7/ nap, második héten 6-8/ nap, harmadik héten 10-12/ nap, az utolsó héten 1-4/nap, de helyette más fehérje tartalmú étel adása szükséges (pl.: borsó, áztatott szárazbab, még csírázva is, mert ezeknek magas a fehérjetartalma). Fontos, hogy kalciumot (kalcium foszforikum por) is végig, a vemhesség alatt is kapjanak az anyukák.

Roli a következő módszert alkalmazza sikeresen, itt betűhíven idézném az egyik hozzászólását: "Azt ne felejtsük el, hogy van amelyik kukac 4x akkora mint a másik, így nem lehet azt mondani hogy 5db-ot adunk nekik mindig. Én kéthavonta veszek 2liter kukacot, és van hogy óriási, és van hogy miniatűr kukacokat hoznak. A nagyon nagyokból vemhesség alatt napi 10-15db-ot adok az anyáknak végig, a kisebbekből akár 40-50db-ot, de általában annyit adok amennyit megesznek, nem szoktam megszámolni. Szóval az én receptem: benyúlok 2liter lisztkukac közé, és beteszek annyit a mókinak amennyi a kezem közé esik. Nekem ez bevált, de mindenki másképp csinálja, ezt nem nagyon lehet elrontani, legfeljebb az ellés előtti néhány napban kicsit kevesebbet adok. Szoptatás alatt is annyit adok, amennyit megeszik, mert nem lehet kiszámolni, mindegyik mókinak más mennyiségre van szüksége. ... Mellesleg azoknak a mókusoknak is, amik nem vemhesek, adok napi 10-20 kukacot, és virulnak mint a vadalma, tehát nem kell véresen komolyan venni a számolást, lehet improvizálni, nem lesz semmi bajuk. Csak tényleg az utolsó napokban vegyétek vissza a mennyiséget, az fontos."

Nem minden mókus szereti a lisztkukacot. Ilyenkor kísérletezzünk mindenféle rovarral, amelyeket a táplálkozásnál felsorolta, hogy lehetőleg megfelelő mennyiségű fehérje kerüljön az anya szervezetébe. Földigilisztát ne adjunk- mérgező! Lehet adni neki zöldbórsót is ilyenkor, az is jó fehérjeforrás.

 

                              Az ellés előtt és után közvetlenül

Takarítani a szülés előtti másfél két hétben kell, utána már nem nyúlok semmihez, odú  benn van, de olyan, amibe alkalmasint bele lehet lesni. A fialást megelőző egy két napban a nőstény keveset fog mozogni, jobbára csak enni és pihenni jár már ki. A hasa alakja is megváltozik, észrevehetően "leszáll", mint a várandós nőknek a szülés előtt. Ha lehet, ilyenkor már ne engedjük ki, közel az ideje, és nehogy befészkeljen valahová a kaliton kívül. Mivel az egyensúlyuk ilyenkor megváltozik a nagy hasuk miatt, leeshetnek onnan, ahonnan egyébként nem szoktak, elvéthetik ugrás közben a távolságot, ezek a szituációk nem kívánt balesetekhez vezethetnek.

Adjunk neki fészekbélelő anyagot, pl. papírzsepit, hogy ki tudja bélelni a fészkét. Az ellés akkor következik be, mikor nem látjuk azt, rendszerint éjszaka, de nálam már születtek kora reggel és délután is apróságok, amit sikeresen láttam is - nagy élmény volt! Onnan lehet ezt észrevenni, azon túl, hogy a mama nemigen van kinn, hogy az odúból, mikor melléállunk, halk nyüszörgést, szutyorgást lehet hallani. De ne nyúljunk be, mert azt nem szabad. Az első hét után óvatosan már meg lehet lesni a kicsiket, hányan vannak, de hozzájuk érni nem szabad, csak gumikesztyűvel, így meg lehet nézni a nemüket is. A mamát ilyenkor célszerű eltávolítani a látóközelből, hogy ténykedésünk ne zaklassa föl. A színük ilyenkorra már könnyen megmondható, ha a szülők eltérő színűek volta. A barna bébik egy hetesen már sötétek, finom sávokkal a bőrükön, míg a majdani fehérek olyanok, mintha csupaszok lennének. Az első 5 nap kritikus a fialás után, ha nem akarja nevelni az utódait az anya, akkor ennyi idő alatt teszi meg azt, amit akar, és ebben a döntésében senki nem tudja befolyásolni. Gyanús jel lehet a csönd, a hosszú ideig tartó kinntlét, a csecsbimbók láthatatlansága- a szoptató mamáké jól láthatóan kiszívott. Amíg hangokat hallunk, addig nincs nagy baj. Az ember rendszerint a többedik ellésnél már kitapasztalja, mit tehet meg a saját nőstényénél, így könnyebb a betekintés, a kézbevétel. Első alomnál nagyon fontos a fokozott körültekintés és óvatosság.

Az első almos mamáknál előfordul, hogy az első kicsiket sajnos nem tudják felnevelni, mert tapasztalatlanok. Ha a második, harmadik alom sem marad meg, a lány nem alkalmas az anyaságra, tenyésztésre, de ettől még kiváló hobbyállat lehet. A babákat teljes egészében az anya látja el, de a harmadik héttől, ha nagy az alom, szemcseppentővel lehet óvatosan adni a babáknak macskatejpótló tápszerből egy pár cseppet, hogy segítsünk a mamának, de nem muszáj.

Kihangsúlyozom, hogy a kicsiknek minimum 5 és fél, 6 hetes korukig szükségük van az anyjuk gondoskodására! Nem lehet hamarabb leválasztani őket, mert az végzetes lehet a kicsi számára. 4 hetesen nyílik ki a szemük, még szopnak ekkor is, de anyjuktól ebben az időszakban tanulják meg, mit és hogyan kell enni, elsajátítják az itató használatát, a mókus élet számos, általunk nem ismert, titokzatos elemét. Természetesen vannak különleges esetek, mikor nagyon fiatal mókusokat kézzel nevelnek fel, de szánt szándékkal nincs jogunk megfosztani a piciket az anyjuk gondoskodásától. Mindezeket azért hangsúlyozom ki, mert egy olyan személy éreklődött nlam és másoknál mókusért, aki minden áron 3-4 hetesen akart kicsit venni, amit többen is határozottan elutasítottunk. Nem gondoltam volna, hogy ezekre ilyen határozttan ki kell térni, de mindig tapasztaluk új, furcsa, bizarr ötleteket, kéréseket.

 

                                                  A babanevelés

Ha minden rendben megy, és egy hetes koruk körül még megvannak a babák, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy nagyon jó anyukánk van, mi pedig megtapasztalhatjuk a nagyszülőség örömeit. Ilyenkor kimondottan nagy figyelmet kell fordítani az anya megfelelő táplálására, nyugalmára. Én az ellést megelőzően, és végig a szoptatás alatt, valamint úgy általában is, Nutrival multivitamint adok a mókusaimnak, Egy kedves barátnőm a Kalopetet adja. A vizüket szoktam "megsózni" vele, ami enyhe rózsás színt kap így, és azt itatom velük. A szaporodási időszakon kívül csak havonta egy két alkalommal adok ilyen vizet, mert a túlzott vitaminozás sem egészséges.

Visszatérve, egy hetesen már megkukucskálhatjuk, mi a helyzet a fészekben. Fontos, hogy a babák 3 hetes koráig minden megfogáskor viseljünk gumikesztyűt, így a szagunk nem marad rajta a csemetéken. Nagyjából két hetes korukra teljesen sima, finom szőr borítja a testüket, és édesen hurkás kis gombócok gurulásznak a fészekben. Az első héten az anya nem sokat van távol a kicsinyektől. Naponta többször kiszalad enni, inni, dolgát végezni, és már megy is vissza kicsikhez. Ilyenkor szinte csak befalják az eléjük tett ennivalót. Mindig készítsünk oda mindent, hogy a lehető legritkábban kelljen benyúlni a ketrecbe. Ilyenkor ne akarjunk a kismamával játszani, simizni, szelidíteni őt, mert ebben a helyzetben az nem időszerű. Kiengedni sem szabad játszani a lakásba.

Vannak olyan nőstényeim, akik az első pillanattól igen sokat vannak kinn, de rendszeresen visszajárnak szoptatni, ellátni az újszülötteket, és vannak olyanok, akik egész nap bent vannak az odúban. Addig nincs ok aggodalomra, ameddig halljuk a hangokat a bébik felől, és látszanak a kiszívott emlők.

Két és fél, három hetesen kezdhetjük el a simogatást, a kézhez szoktatást, kezdetben napi 2-szer 10 percben. Az első 2-3 alkalommal vegyük külön ketrecbe a mamát, de már láthatja a műveletet. Minden esetben először a kicsiket tegyük vissza az odúba, aztán a nőstényt. Ilyenkor van lehetőség esetleg egy kis takarításra a pisilő sarok környékén, mert a vizelet szaga ilyenkor egy kicsit erősebb. Majd 3-4 nap múlva már kesztyű nélkül, lehetőleg minél többször vegyük ki a kismókusokat, akár fél-egy órára is.

Négy hetes kor körül már kimerészkednek az odúból. Ekkor már rendszeresen, minden nap egyenként lehet foglalkozni velük, mert ha ebben az időszakban nem szoknak kézhez, később már egyre nehezebb dolgunk lesz. Figyelmesen vegyük kézbe a kicsiket, mert nagyon fürgék, és másodpercek alatt képesek leugrani - szinte a szó legszorosabb értelmében - a kezünkből. Adhatunk kézből puhább magokat, lisztkukacot, macskatejpótló tápszert. Ekkor kezd el kinyílni a szemük is. Először ez egyik, majd a következő egy - két napon belül a másik. Ilyenkor kezdenek egy kicsit bizalmatlanabbak is lenni. Ez azonban nagyban függ a genetikai adottságuktól. Ha kattogni, kerregni, kapálózni, harapdálni - ilyenkor még csak csipkednek inkább, nem fájdalmas - veszekedni kezdenek velünk, mikor nyúlunk feléjük, akkor is ki kell venni őket, mert a kézben hamar megnyugszanak. De ez nem minden esetben törvényszerű, vannak egyedek, amelyek mindig békések lesznek.

Hat hetesen el lehet venni őket az anyjuktól. Ez főleg nagyobb számú fészekaljnál fontos az anya kímélése miatt. Az első öt hét alatt hatalmasat nőnek. Ha nem túlságosan ijesztgetik, gerjesztik egymást, együtt lehet hagyni a csapatot. De sokszor egy hirtelen hangulat, egy pillanatnyi ijedség azonnal, futótűzként végigsöpör a társaságon. Egy - egy ijedősebb kicsi miatt volt már rá példa, hogy a leválasztáskor azonnal külön kalitba kellett tennem a babákat, de igyekeztem úgy elhelyezni őket, hogy lássák a másikat. Már a leválasztás után egy - két nappal haza lehet vinni az új családtagot.

A tenyésztőknél, ahol több mókus is van, nehezebb az azonnali kezességet megoldani, mert ha nem hivatásszerűen, csak ezzel foglalkozik az illető, hanem egy kiegészítő tevékenységként van jelen - sokszor ez a helyzet - akkor egyszerűen az egyéb tennivalók végett nem jut elég idő az egyedi foglakozásra. Nem kell megrémülni ettől a leendő gazdiknak. Ha "jó házból való" a mókuska, akkor a hazamenetel után akár egy pár napon belül, de maximum néhány hét alatt - az új család kitartó munkájával természetesen- megjön az eredmény. Érdemes a bizalom kialakulásáig kivenni az odúkat a fiataloktól - mert így hamarabb megbarátkoznak az új környezetük tagjaival.

 

 

Forásoldalak:

 

-http://mokustanya.5mp.eu

 

-http://hoernchenzucht-ritzert.de


-wikipedia.org

 

 

Menüpontok

Táplálékok

Cikkek: 0

Cikkek

Ketrec

2011.08.25