Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


japánmókus

 
Japán mókus (Sciurus lis)

A japán mókus (Sciurus lis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjához tartozó faja.

A japán mókus lényegében a Japán szigetek Shikoku, Kyushu és Honshu nevű helyein őshonos. Főként az északi - és a lombhullató erdők lakója, amelyek tele vannak öreg fákkal. Európában, főként Németországban nagy hagyománya van a mókustenyésztésnek, de hazánkban is van egy-két sikeres, becsületes tenyésztő. A  saját tapasztalatomként úgy tudnám jellemezni, hogy az eddig, általam ismert legenergikusabb mókusfajta. Kedves, könnyen szelídül, vicces, állandóan mozgásban van.

De...

Az hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legbüdösebb fajta is. Lakásban nem igazán ajánlom a tartását, mert nagyon gyakran kell hatalmas, ketrecsikálással, gyakori faágcserével egybenkötött takarításokat rendezni, hogy ne legyen büdös az otthonunkban. Inkább külső voileres elhelyezését javaslom azoknak, akik ezt az mókusfajtát szeretnék tartani.

 

                                      Megjelenés és méretek

A japán mókus testhossza eléri a 22-25 cm- t, súlya  a 250-450 grammot, a farok hossza kb 20 cm. Kabátja világosbarna vagy szürke-barna, sötét barna színű, gyakran fekete, de léteznek csodálatos vörös színűek is. Télen a bunda megvastagszik, ezüstös színű lesz, és hatalmas fülpamacs növekszik, amely egész télen, a téli bunda levedléséig díszíti a mókust. Így az egyes egyedek színei elég változó képet mutatnak, mely színt még attól is függ, az állat milyen tengerszint feletti magasságban él. A hasi szőrzet mindig fehér  vagy krémfehér színű. A tenyésztett állatok között sokféle színmutáció előfordul, köztük az albínó is, de ezek a mókusok gyakran siketek, vakok, vagy siketek és vakok. Bozontos farka csodaszép, segíti az ugrásokat és mászást egyensúlyozó szerepével, a hímeknél a párzási időszakban is szerepet kap. A lábak rövidek és végükön a négy lábujj van, amelyeken az éles karmok segítenek a mászásban, kapaszkodásban.

 

                                                    Viselkedés

A mókusok a magányosak, csak a párzás idejére jönnek össze, de a ketreces tartásban az ellentétes nemű egyedek jól eltűrik egymást, összebújva alszanak, ritkán veszekednek, nagyon szépen elvannak egymás mellett. Azt állítják, a szabad természetben nincs állandó területe, de 100-800 hektár földterületen érzi jól magát, és itt megtalálja a létfenntartásához szükséges élelmet, búvóhelyet.

Mivel prémjükben sok a parazita, kiemelkedően nagy gondot fordítanak a tisztántartására, sokszor és alaposan mosakszanak. Ezek közé tartozik a por- és fűfürdő.

A mókusok napjaik, életük nagy részét a fák koronájában töltik. Nagyon jó mászók, ugrásaik hossza a több métert is eléri. Az erdő talajára ritkán jön le.

A japán mókus nem alszik mély téli álmot. Gyakran felkel enni, inni. Nagyon sokfajta hangot kiadhat. A japán mókusok mind a szabadban, mind a ketrecben tartva raktároznak élelmet, bár tapasztalatom szerint a kalitkába nem olyan hihetetlen mennyiséget halmoznak föl, mint mondjuk a csíkos mókusok.

A fogságban született és tartott mókusok nagyon hamar lesznek kezesek. Kíváncsi természetűek, barátkozósak, mentesek a csíkosokra jellemző, ősszel megjelenhető agresszív viselkedéstől. Megfelelő foglakozással bújós, társat kaphatunk. Vegyük azonban figyelembe, hogy nagyok, ezért ha harapnak, ütnek, az nagyobb erővel teszik ezért elég fájdalmas lehet ez az élmény. Érdemes megtanítani a mókusunkat, hogy egy adott szállítóeszközbe belemenjenek, ha meglátják azt, nagy méretük miatt egy macskahordozó jó erre- vagy egy nagyobb kalitka. Így, ha szállítani, takarítani kell őket, és nem szertnénk, ha kolbászolnának körülöttünk, vagy idegesek lennének a kisebb hely miatt, már jóelőre kiküszöbölhatünk sok kellemetlenséget. az sem utolsó, ha megszökik az állat, és megtaláljuk, így könnyebb esetleg befogni- ilyen esetben azért a horgászok kedvenc eszköze, a merítőszák jó barátunk lehet...

Alapvető élelmük a magkeverék, dió, rügyek, fiatal hajtások, fa magvak ( pl. fenyőmag) és gyümölcsök, toboz, makk, csipkebogyó, ősszel, alkalmanként gomba, kökény. Adni kell még nekik rovarokat, azok lárváit, például lisztkukac, gyászbogárlárva, tücsök, szöcske, sáska, jó a makk bogár lárvája is. A természetben megeszik a madártojásokat és a fiatal madarak. Élelmet keresni általában a kora reggeli és a délutáni, késő délután órákban járnak. Fogságban szinte egész nap esznek, nincs behatárolt időszak. Jó a szaglásuk és kiváló a memóriájuk, amely segít nekik télen megtalálni a  nyáron elrejtett eleséget.A metszőfogak egy életen át nőnek, folyamatosan koptatni kell, ezért sok kemény eledelt kell adni nekik, mint például a dió.

 

                                                  Szaporodás

A japán mókusok ivarérettségüket nagyjából 18 hónapos és 3 éves koruk között érik el. A párzási időszak tél végén kezdődik, és eltart késő tavaszig, kora nyárig. A párzási rituálé magába foglalja a nőstények és a hímek vetélkedését is.

A nőstény a fészket magasan a fák lobkoronájába, ágak villájába építi, vagy odúkat készít magának. Egy állatnak több, különböző funkciójú odúja is lehet. Az egyikben hozza világra utódait, a másikban alszik, mikor elválasztja a kicsiket, a harmadikat raktárnak használja. A fészekodúnak használt búvóhelyet fűvel és mohával béleli. Fogságban ronggyal, 100%-os pamutvattával, papírfecnivel, szénával béleli szálláshelyét.

Ismereteim szerint a párban tartott mókusoknál a vemhes nősténytől az ellés előtt elkülönítik a hímet, hogy az nem bánthassa a kicsiket, de úgy igyekeznek elhelyezni őket, hogy lássák egymást, és ezzel a szülők kapcsolata ne romoljon meg. A sikeres párzást követően a vemhesség 30-40 nap, melynek végén a nőstény 2-6, ritkán több csupasz, vak, magatehetetlen apróságot hoz a világra, melyeknek súlya 8-10 gramm. A kicsik szemüket 4 hetesen nyitják ki először, kb 10 hetesen hagyják el először a fészek biztonságát, és 12 hetesen lehet őket elválasztani.

A japán mókusok évente több almot is vethetnek, de ez nagyon veszélyes az anyára nézve. Az utódok kihordása, világrahozatala, felnevelése nagyon sok energiát igényel a mama részéről.  Kimerül a szervezete, és nem képes felkészülni a vedlésre, bundanövesztésre, a télre, egy hirtelen érkezett kis betegségre, amit normál eseben átvészelne, de kimerülten az életét is kiolthatják. A gyakor ellés következtében a nőstény akár egy-két éven belül elpusztulhat. Felelős tenyésztő, tulajdonos nem erre törekszik. Ha évente csak egy almot engedünk lehozni, akkor a szaporodó párok nősténye nem merül ki, nem betegszik meg, hosszabb ideig képes az utódok világrahozátalára. Egészséges, jó tenyészállat, szép társ és kiskedvenc válik így belőle. Vigyázzunk a ránk bízott életekre, hiszen mi felelünk értük!!

 

Mint minden mókusnál,  a japán mókusoknál is ügyelni kell a helyes, kiegyensúlyozott táplálkozásra. Egyes ételek, gyümölcsök túlzott mértékű adása hasmenést okoz (például a sok szőlő). A sok makk székrekedést eredményez. Ügyelni kell a megfelelő vitamin-és ásványi anyag bevitelére, a kalciumszükséglet kielégítésére. Ha kint tartjuk őket, a külső élősködők ellen is védekezni kell, ha azok megtámadják a mókusokat. A bolhásság ellen én a frontline spray-vel kezeltem a mókusokat, és semmi bajuk nem lett tőle. A rendszeres, félévenkénti féreghajtás is fontos, nehogy a bélférgek, amelyek bárhonnan a mókus szervezetébe kerülnek, komoly, akár életveszélyes állapotokat idézzenek elő. Erre a feladatra kiválóan alkalmas az a féreghajtó paszta, amely a kutyákra, macskákra, görényekre alkalmazható egyszerre, természetesen a pasztilla adásakor az állat súlyát figyelembe kell venni. Újonnan vásárolt mókust először mindig érdemes féreghajtani, bárhonnan érkezett a családba. Ha később csak lakásban tartjuk, akkor nem szükséges nagyon gyakran ismételni a kezeleést, mondják a szakértők, nem nem árt... szeretem a biztonságot. Például ha más háziállatunk is van, azokról is elkaphatja a bélférget.

 
        Több helyről összeszedve néhány gondolat az egészségről...

Megoszlanak a vélemények a gyógyszerezésről, tehát az itt olvasottakat mindenki a saját felelősségére alkalmazza. Személy szerint az a véleményem, hogy az állatorvosok nagyon keveset tudnak a mókusok felépítéséről, egyészségügyi gondjaikról, gyógyításukról. Nincs szakirodalom, nincs tapasztalat, nincs orvosi szakkönyv ezekről, tehát a legtöbb esetben vaktába lövöldözünk...

A Sciurus család tagjai - a japán és az európai mókus is ide tartozik -, a tavaszi és az őszi vedlés idején igencsak sebezhetőek. A vedléssel párhuzamosan az immunrendszerük kissé legyengül, és ilyenkor nagyon könnyen elkaphatnak náthát, valamint egyéb betegségeket, amit akár az utcáról a ruházatunkkal mi is hazavihetünk. Sajnos nagyon könnyen le tudnak romlani fizikailag, prüszkölhetnek, köhöghetnek, hányhatnak. Ilyenkor szinte 2-3 nap alatt elveszithetjük őket, mert rendkívül hamar legyengülnek, kiszáradnak (nagytestű mókiknál ez 2-3 nap, csíkosoknál ez akár csak néhány órát vesz igénybe!). A kimerült nőstények is hasonló állapotba kerülnek. Ismerek egy esetet, ahol egy nem tervezett, véletlenül "becsúszott" második alom született, mert kevés tapasztalattal rendelkezett a gazdi a tenyésztés terén, és későn vette el a hímet a család mellől, aki már megtette addigra a dolgát az új nemzedék létrehozásában. Magyarul a nőstény egyszerre szoptatott kis számú, 8 hetes kölyköket és volt vemhes ismét. Mindezek mellet természetesen nagyon gondos, változatos, jó élemezésben volt része a család minden tagjának. Mikor már minden kismókus felnőtt, és az anyát különös figyelemmel kezelte a gazda, rengeteg vitaminnal, ásványi anyaggal, minden földi jóval ellátta, hogy felerősítse a szervezetét, a mama mókus nagyon sok szőlőt evett, hasmenése lett. Mivel le volt gyengülve, a gazdi minden igyezete, gyógyszere, előzetes immunerősítése ellenére elpusztult a mókus egy héten belül.

Létezik viszont egy antibiotikum, az új neve Anitetra, a régi: Oxytetraciclin. Erős antibiotikum- azt mondják az állatorvosok. Ezt kell nekik adni ilyenkor ősszel az első pamacsfül szőrszálak megjelenésekor, és tavasszal, ha kezdenek levedleni. 5 napig kell oly módon adni, hogy kb.2 dl vizbe egy erős késhegynyit kell tenni, halványsárga lesz tőle a viz. Az Anitetrával szinte 100%-osan kivédhetők a vedlések alatti elhullások. De bármikor alkalmazható megfázás, hasmenés esetén is.

Én alkalmaztam ezt a gyógyszert, soha semmi baja nem lett töle a mókusnak. Nem vittem túlzásba, de az említett időszakban, valamint egyszer híg széklet jelentkezésekor azonnal adtam a mókusomnak, és meggyógyult tőle, mielőtt betegebb lett volna.

Felmerült az okosokban a gondolat, hogy szaporítási, majd azzal egybekötve már új vásárlási tiltólistára teszik a japánokat, ahogy sok más nagyobb testű faj esetében megtették. Mondván, ha elszökik, a hazai, egyébiránt védett európai vörösmókusra veszélyes, mert agresszívebb, kereszteződhetnek, stb.

De kérdem én, ki az a buta ember, aki szándékosan elengedné a mókusát, ha egyszer drágán megvette kisállatnak. Külföldről is nyomulnak erre a nagytestű egyéb mókusok, Romániában nincs tiltórendelet tudtommal, hogy csak egy közeli országot említsek. A skorpió és a madárpók, meg a kígyók és a piranják is veszélyesek, ha elszöknek, azokat mégis lehet tartani kontroll nélkül legálisan. De ez az én véleményem.

A jelenleg érvényben lévő tiltólistás fajok:

A  41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet  1. számú melléklet E pontja

  1. Kanadai vörösmókus (Tamiasciurus hudsonicus) 
  2. Szürke mókus (Scirius carolinensis)

Tervezett tiltólistás fajiok:

  1.  Amerikai rókamókus (Sciurus niger)
  2. Csinos tarkamókus (Callosciurus erythraeus)
  3. Japán mókus (Sciurus lis)

 

Forásoldalak:

 

-http://mokustanya.5mp.eu

 

-http://hoernchenzucht-ritzert.de


-wikipedia.org